Bejelentés



Kossuth Lajos Hagyományőrző Csapat
Alapítási hely és év: 1994-ben Nagykátán. Csapatvezető: Basa László tanár Légy részese te is !

MENÜ

Ingyenes Angol online nyelvtanfolyam kezdőknek és újrakezdőknek. Ráadásul most megkapod ajándékba A Hatékony Angol Tanulás Titkai tanulmányom.








Petschauer Attila tiszteletére sokszor játszották a magyar himnuszt


Menteni, magyarázni nem tudjuk, ami történt; de bevallani, elmondani igen. S e nemzedéknek az lesz a feladata.”                                       (Márai Sándor)
    A magunk mögött hagyott 2012-es esztendő sportrajongóinak legkiemelkedőbb eseménye volt a londoni olimpia. A nyár folyamán a magyar sikerekért szurkolt az egész ország, s amikor sikerült valamely sportolónknak a legfényesebb érmet megszereznie, könnyes szemmel hallgattuk a magyar himnuszt. Senki sem ütközött meg azon, hogy ezek a lányok és fiúk egycsapásra a nemzet kedvencei lettek. Megkaptak mindent: elismerést, népszerűséget, tekintélyes summát, kitüntetést. Az olimpiai sportsikerek egy életre meghatározzák a bajnok további sportolói és civil pályafutását. Életük végéig, sőt azon túl is egy nemzet megbecsülése, hálája övezi teljesítményüket. Büszkék vagyunk rájuk, hiszen dicsőséget szereztek a magyar nemzetnek.
    Volt azonban a történelemnek egy olyan fekete korszaka, amikor ezek a sportsikerek még arra sem voltak elegendőek, hogy valaki saját életét meg tudja óvni. Erről szól a 70 éve meggyilkolt kétszeres kardvívó olimpiai bajnok, Petschauer Attila élete és halála. A napokban emlékeztünk meg az ugyancsak 70 éve elhunyt Rejtő Jenőről. Ha összehasonlítjuk a közel hasonló korú személy életpályáját, abban sok párhuzamos elemet találunk. Mindketten az un. pesti zsidó  középosztály tagjaként vonzódtak a sporthoz, az értelmiségi lét hírnevet és megbecsülést biztosító köréből ragadta ki őket a történelem. Mindketten Nagykátára kaptak behívót, s innen vitték őket a keleti frontra. Attila megaláztatása súlyosabb és hosszabb időtartamú volt, míg végül közel egy időben, egymáshoz közel pusztultak el Ukrajnában. Rejtő Jenő irodalmi munkássága, Petschauer Attilát sportsikerei révén tiszteli és becsüli az utókor. Mindkettőjük sorsa egyfajta mementó: nagy baj lehet azzal a nemzettel, aki nem tudja megbecsülni azon fiait, akik érte átlagon felül sokat tettek. Rejtő Jenő Nagykátáról ment a halálba
    Petschauer Attila 1904. december 14-én született Budapesten. 1914-1923 között a Madách Gimnázium tanulója volt. Ennek a patinás alma máternek olyan diákjai voltak és Attila utáni években lettek –hogy csak az élsportolókat emeljem ki-, mint az aranylabdás Albert Flórián, a többszörös olimpiai bajnok Kárpáti György, Kiss Gergely, a gerelyhajító olimpiai aranyérmes Német Angéla. A szellem „bajnokai” közül néhányan: Kertész Imre, Hóman Bálint, Bacsó Péter.
    Petschauer Attila a Nemzeti Vívó Club versenyzőjeként 1924-1932 között káprázatos sportsikereket ért el. 1912-től, nyolcéves korától kezdett el vívni, majd 1921-től a legendás edző, Santeli Italo lett az mestere. 1923-ban –mindössze 19 évesen- az Európa-bajnokságon egyéniben harmadik lett. Az 1928-as amszterdami és az 1932-es Los Angeles-i olimpián a bajnok kardcsapat tagja volt. Egyéniben  Amszterdamban második, Los Angelesben pedig ötödik volt. Az Európa-bajnokságokon 1930-ban Liege-ben és 1931-ben Bécsben a bajnokcsapat tagja volt. Egyéniben 1926-ban Budapesten és 1930-ban Liege-ben második, 1925-ben Ostende-ben és 1929-ben Nápolyban második, 1931-ben Bécsben harmadik lett. 1925-ben,1929-ben, 1933-ben hazai egyéni bajnok, 1930-ban a nemzeti bajnokságon győztes csapat tagja volt.
    „Ő volt az örök második. A nagy rivális, a mindenkori várományos. Csapatversenyek hőse, csapattagként erősebb mint párharcban önmagáért. Sok szép és igazán nagy versenyt nyert, a világ minden nagy vívóját megverte néhányszor. Ő volt a sztár a versenyeken, a látványosság, a közönségsiker, fergeteges tapsok aratója, szinte kacagva vívott, kezében dalolt a kard. Jókedvében néha a legkomolyabb versenyeken is mintha parodizálta volna a vívást, az ellenfelet. Humora átütött a maszkon és ott táncolt pengéje hegyén. Az 1920-as évek  második és a harmincas évek első felében Petschauer Attila volt egyike a világ legjobb kardvívóinak és tagja volt a világ legjobb vívócsapatának.”
    Emlékezetes és sporttörténeti adalék, hogy sportpályafutása legemlékezetesebb alakítását az 1928-as amszterdami olimpián nyújtotta. A magyarok legnagyobb riválisa, az olasz válogatott minden tagját legyőzte, s ezen az olimpián öt nemzet képviselői ellen vívott 20 mérkőzéséből mindet győzelemmel abszolválta. Míg csapattársa Fusc és Kabos a kard mesterei, Attila a kard művésze volt. „Mozgását párducszerű könnyedség, klasszikus szépség és tökéletesség jellemezte. Támadó, kiismerhetetlen stílusú vívó volt, a váratlan lerohanás (fless) továbbfejlesztője, legkiválóbb képviselője. Igazi csapatember volt: 1928-32 között összesen 25 válogatott mérkőzésen indult, és szinte valamennyi mérkőzését megnyerte. Egyéni versenyeken azonban általában a 2.,3. helyen végzett. Petschauert tartották a korabeli kardversenyek csillagának, vívása mindig látványos, közönségcsalogató volt.”
    Petschauer Attila viszonylag fiatalon, 28 évesen vonult vissza az aktív sportolástól. 1923-25 között a budapesti jogakadémián tanult, majd az 1925-32-es években banktisztviselőként dolgozott. Az 1932-es Los Angeles-i olimpia után rövid ideig az amerikai filmiparban próbálkozott, de ez a kísérlete nem járt szerencsével. Hazatérte után az Est-lapoknál sportújságíró lett. Törzshelye a Fészek, az Otthon és a New York kávéház, itt írta tudósításait, tárcáit, humoreszkjeit. Gyakran fogalmazott színikritikákat, a pesti bohémvilág kedvelt alakja volt, otthonosan mozgott a legmagasabb körökben, többek között a kormányzó fiát, ifj. Horthy Miklóst is a barátjának mondhatta.
    Egy alkalommal Pesten igazoltatták, s mivel nem voltak nála a mentességet bizonyító iratok, 1942-ben a zsidótörvények értelmében munkaszolgálatra szóló behívót kézbesített neki a posta. Amikor Nagykátán Muray Lipótnál jelentkezett s jelezte, hogy a Signum Laudis kitüntetéssel rendelkezik, a szadista alezredes az egész tábor előtt alázta meg. A törvény szerint  ezzel a kitüntetéssel rendelkezők mentesültek a behívó alól.”A nemzet kedvence volt, akit nemzete nyomorultul magára hagyott: a válságos időkben egyetlen mentora sem akadt…” Nagykátán pár hetes „kiképzés” –árokásás valahol Nagykáta és Egreskáta között- után a keleti frontra vezényelték. Egy ukrajnai munkatáborban az egyik sorakozó alkalmával Cseh Kálmán honvéd alezredes, táborparancsnok felismerte. Cseh 1928-ban ugyancsak olimpikon volt, csak hát nem ért el olyan sikereket, mint sporttársa. Ez a találkozó megpecsételte az olimpiai bajnok sorsát. Az alezredes arra biztatta a keretlegényeket, hogy az „úrfinak” mutassák meg, hogy „hol lakik a Jóisten”. Egymást követték a megaláztatások, kínzások. Egy későbbi birkózó olimpikon, Kárpáti Károly szemtanúja volt az eseményeknek:
    „Az őrség –keretlegények- odakiáltottak Petschauer-nek „Te olimpiai érmes vívó…lássuk, tudsz-e fára mászni ?A kemény hideg tél ellenére ráparancsoltak, hogy vetkőzzön le, és úgy másszon fel a fára. Majd az őrök megparancsolták neki, hogy kukorékoljon, miközben vízzel locsolták. Nem sokkal ezután a hidegtől halálra fagyott.”
    A Magyar Olimpiai Bizottság a Farkasréti temetőben emlékére jelképes síremléket állított. Az ezredforduló után elterjedt a hír, hogy a tábor közelében megtalálták Attila földi maradványait. A hozzátartozók Izraelben szerették volna eltemetni rokonukat, mondván, hogy Magyarország megtagadta, megölte azt az embert, ki korábban oly sok dicsőséget szerzett a nemzetnek. Később kiderült, hogy a „fellelés” hírlapi kacsa volt. Szabó István a „Napfény íze” (1999) c. filmjének Ralph Fiennes által alakított Sors Ádám nevű főszereplőjét róla mintázta. 1985-ben a Zsidó Hírességek Csarnoka tagjának választották. Egy rokona, Dr. Richard Markowitz kezdeményezésére az USA-ban 1994 óta évente megrendezésre kerül a Petschauer Attila Emlékverseny, amely az Egyesült Államok egyik legrangosabb kardversenyének számít.
    2012-ben a Zsidó Múzeumban kiállítás nyílt „Egykor nekik szólt a himnusz” címmel, melyben a zsidó származású olimpiai bajnokok, híres sportolók sikereire emlékeztek. Itt láthattuk Petschauer Attila felszerelését, csibészes mosolyú fényképét. Róla is mondta megnyitójában Hegyi Iván: „Egyúttal meghajtom a fejem azok előtt, akiket ez a kiállítás felidéz. Bizonyos vagyok benne, hogy a látogatók nem egyhamar jutnak majd keresztül a termeken, mert mindaz, ami itt megjelenik, mélyen elgondolkodtató, a jó értelemben kettős identitású, Magyarország fejlődéséhez és megbecsüléséhez messzemenően hozzájáruló főhősök története egyszerre felemelő és megrendítő.”
    Amikor az ember egy általa önkéntesen választott témához, vagy egy kerek évforduló kapcsán egy jeles férfiú méltatásához anyagot gyűjt, akkor első körben az internetet hívja segítségül. Így találkoztam a „Huszadik Század” c. online újság egy 1946-os újságcikket szó szerint közlő tudósításával. Közlését most azért tartom fontosnak, mert a Nagykátáról a keleti frontra vezényelt 900 „muszos” halálát sajnos nem kevesen „ilyen a hadiszerencse”, ”katonasors”, sőt egyesek „megérdemelték a büdös zsidók” kiszólással kommentálnak.
    „Még 1942 elején történt, hogy a hírhedt Murai-Metzl Lipót Ukrajnába küldte a 101/4-es munkásszázadot Angyal László vezénylete alatt. A munkásszázad parancsnoka már útközben ütötte-verte és éheztette a munkaszolgálatosokat. A keretlegényeknek kiadta a parancsot, hogy a munkaszolgálatosokkal a legkegyetlenebbül bánjanak és súlyosan megbüntette azokat a katonákat, akik nem voltak hajlandók napról-napra kínozni a szerencsétlen fiatalembereket.
    Angyal századában szolgált Petschauer Attila, a magyar kardvívás olimpiai bajnoka, a kiváló újságíró is. Ez a remek sportember katonai behívójára nyári ruhában és ballonkabátban ment el jelentkezni, mert joggal remélte, hogy sportérdemeire és magas kormányzói kitüntetésére tekintettel leszerelik és eltávozhat. Murai és Angyal azonban semmilyen kivételezést el nem fogadtak, s Petschauert 263 társával együtt vagonba gyömöszölték. Angyal századparancsnok aztán mindent elkövetett, hogy a világhírű munkaszolgálatosnak életét minél elviselhetetlenebbé tegye. Ahány alkalommal csak eléje került Petschauer Angyal megkötöztette és súlyosan bántalmazta. Könnyű nyári ruhájában kellett végigszenvednie a 40 fokos orosz tél minden borzalmát.
    Kurszkban a századot katonai építkezésre osztották be és Angyal kegyetlensége itt mutatkozott meg igazán. Munkaszolgálatosait napokon keresztül éheztette, dolgoztatta, ütötte-verte, alantasaival verette, aztán „feküdj”-öt vezényelt és amikor a század tagjai hasonfekve  a jeges pocsolyában fetrengtek, valamennyiüket személyesen összerugdalta, egyiknek a fejéről a másikra ugrott és nehéz csizmájával taposta a fájdalomtól örjöngő munkaszolgálatosokat. Sokakat kiköttetett, meztelenül ugráltatott a hóban és nem volt az embertelen kínzásnak olyan körmönfont formája, amit ki nem próbált volna. Nem vitás, hogy Angyal kezdte el a magyarországi munkaszolgálatosok kínoztatását! A 101/4 számú „halálszázad” rendszerének csakhamar híre ment és sokan akadtak az ukrajnai munkaszolgálatos parancsnokok között, akik követték Angyal ördögi példáját. 1942. május 4-én Angyal László újból összeköttette és a felismerhetetlenségig összeverte Petschauer Attilát, ugyanezen a napon gyilkolta meg Havasi Béla orvostanhallgatót és még több más munkaszolgálatost. A szörnyű embertelenség után végül csak kilenc tagja maradt életben a századnak, kilenc ember a 261 közül!”
    Tanulságos az, hogy mi lett a „kellő élettapasztalattal rendelkező” egykori néptanítóval, Angyal Lászlóval: „A felszabadulás után Angyal László néptanító szolgálattételre jelentkezett. A kultuszminisztérium szabályszerűen leigazolta és a rákosligeti elemi iskolához osztotta be. Másfél év után „a demokratikus népoktatás terén kifejtett érdemeinek elismeréséül” igazgatóvá léptették elő.”
    Amikor egy magyar sportsiker tiszteletére valahol eljátsszák a magyar himnuszt, a legtöbb ember mellét jogos büszkeség feszíti. Amikor egy magyar író –először a történelemben- irodalmi Nobel-díjat kap, a tisztességes honpolgárt nem zavarja Kertész Imre vallása. A sportnál maradva érdemes megjegyezni, hogy az első öt újkori olimpián a magyar versenyzők 11 aranyérmet hoztak el. Ebből ötöt zsidó sportolók szereztek. Zsidó volt Hajós Alfréd személyében az első olimpiai bajnokunk is. A 18 éves egyetemi hallgató Athénban két úszószámban is a dobogó legmagasabb fokára állhatott. Volt válogatott labdarugó, majd a nemzeti 11 szövetségi kapitánya. Építészként ő tervezte a margitszigeti sportuszodát, a debreceni Aranybika szállót. Zsidó volt a berlini olimpia magasugró bajnoka, Elek Ilona. Keleti Ágnes minden idők legeredményesebb magyar olimpikonja tiszteletére ötször játszották el a himnuszt. Braun „Csibi” József 27-szeres válogatott focistát munkaszolgálatosként, Garai János kétszeres olimpiai aranyérmes vívót Mauthausenben ölték meg.
    2009. április 16-án közel a Keleti-pályaudvarhoz, a Bethlen Gábor téren a College International területéből kihasított sávban sor került katonai tiszteletadással az országos munkaszolgálatos emlékhely és emlékmű felavatására. A rendezvényen a magyar kormány három tagja, több országgyűlési képviselő is  részt vett.
    „A Nagykátára behívott, majd onnét a keleti frontra vezényelt Zelk Zoltán költő „Amikor” c. versének elhangzása után (…) Dr. Szekeres Imre honvédelmi miniszter többek között arról beszélt, hogy noha a fegyverviselést ezektől az emberektől megtagadták, őket ma már honvédeknek tekintjük, s  jár nekik a katonai tiszteletadás. A Horthy-rendszerben a 139:III.tc. alapján áldozatok tízezreit követelő közérdekű, majd kisegítő honvédségi munkaszolgálat a holokauszt része, nyilvánosan nem deklarált célja a zsidók és a politikailag megbízhatatlan elemek elpusztítása volt.”
    Két nappal később, 2009. április 18-án Sülysápon a munkaszolgálatosok tápiósülyi táborát jelölő emlékkövet avattak. Az emlékmű a polgármesteri hivatal, a tábor egykori parancsnoki épülete előtt került elhelyezésre. (A táborból mindössze ez az épület maradt meg.) Horinka László polgármester erről az eseményről az interneten többek között a következőket írta:
    „Napjainkban különösen fontossá vált az emberek közötti szolidaritás erősítése. Sok helyütt tapasztaljuk hiányát, éppen ezért tudnunk és éreznünk kell, hogy összetartozunk.(…) Úgy vélem, a magyarság kollektív emlékezetéből is hiányzik még a deportálások által megnyomorított emberi életek méltó tisztelete. (…) Amikor az idegenből összegyűjtött szenvedő emberekre gondolunk, tudjuk, számukra a szenvedést jelentette az általuk szeretett, kedves település. Ezt az ellentétet szeretnénk feloldani akkor, amikor együttérzéssel gondolva rájuk, emléküket kőbe véssük…”
    A nagykátai Kossuth Lajos Hagyományőrző Csapat megalakulása, 1994 óta munkálkodik a „Vásártéri iskola történelemkönyve” programja megvalósításán. Ennek jegyében az 1911-ben épült iskola és az annak helyet adó egykori vásártérnek a történelmi múltját kutatjuk, s a fellelt históriai epizódok emlékállítását és hagyományápolását végezzük és szervezzük. A legkorábbi nyom: 1704-ben II. Rákóczi Ferenc hadiszemlét tartott a kátai marhavásártéren. Erre a történelmi tényre épült a 2003-2011 között, a Rákóczi-szabadságharc 300. évfordulója helyi és tápiómenti eseményeit feldolgozó nagyszabású „Rákóczi-évek a Tápió mentén” mozgalmunk. 1849. április 4-én itt tartották utolsó pihenőjüket a tápióbicskei ütközet előtt a honvédek. Velük volt a Wysocki vezette Lengyel Légió is, mely nemzet katonái kilencven évvel később, 1939-ben az iskola falai között leltek ideiglenes menedéket. 1848-49 emlékápolása, a nagykátai magyar-lengyel barátság gondozása a csapat leglátványosabb, legsokszínűbb tevékenysége, a jelenlegi katonai hagyományőrzés alapja. Az iskola tanulója volt az 1956-os nemzetőr, Czakó András, akit a hatalom koncepciós per következtében 1959-ben kivégzett. Ebből fakadóan születtek írások Nagykáta 56-os történetéről, kerestük fel a mártír nemzetőr élete utolsó perceinek helyszíneit. Feldolgoztuk, kiállítások, cikkek, tanulmányok formájában megjelenítettük a nagykátai iskolák történetét. (A 300 év történelmét leíró, a program megvalósítását bemutató tanulmányt a Honvédelmi Minisztérium nívódíjban részesítette.)
    1941-44 között a vásártéri iskola falai között egy munkaszolgálatos bevonulási központ működött. Természetes, hogy ezt az eseményt sem hagyhattuk ki a történelem ránk hagyott sokszínű palettájáról. Csakhamar bebizonyosodott, hogy ebbéli munkálkodásunkban meglehetősen magunkra maradtunk, a kényesnek tartott témát senki sem merte vagy akarta rajtunk kívül felvállalni. Ez a tény még jobban eltökéltté tett minket: az utókor megkésett főhajtásának, egy lassan feledésbe merülő korszak eseményei felszínen tartásának a céljából kutattuk, gondoztuk Nagykáta talán legszomorúbb XX. századi eseménye, a munkaszolgálatos tábor és a gettó történetét. Szerettünk volna emlékjelet állítani a „muszos” tábornak, sajnos ebben az illetékesek részéről sem szándék, sem pedig támogatás eddig még nem jelentkezett. 2005 őszén pedig már született egy önkormányzati döntés az emlékjel kialakítására…
    A 2008-ban megjelent „Munkaszolgálat a Don-kanyarban” c. könyv tartalmazza a Nagykátáról a keleti frontra küldött 101-es századok veszteséglistáját. Ebből tudjuk, hogy szűk egy év alatt 900-an pusztultak el embertelen körülmények között ezekből a századokból. Amikor elkezdődött Káplár Béláék szervezésében minden év januárjában a doni-áttörés hőseinek és áldozatainak a helyi megemlékezése, abban egyedüli gyermekszervezetként kezdettől fogva jelen voltunk . Azt nem tudtuk elérni, hogy a szónokok beszéljenek a munkaszolgálatosokról, a nagykátai táborról, az ő emléküket a gyerekeknek kellett őrizni. Amikor egy szál virággal a kezükben a hagyományőrzők körbeállták a város II. világháborús emlékművét, a talapzatra letett fehér szegfű az elesett nagykátai honvédek mellett Rejtő Jenő, Petschauer Attila és 900 mártír társa emlékét is megjeleníti. Ezt a gesztust fontosnak tartjuk, mert hisszük és valljuk, hogy tisztelnünk kell a tényeket és minden körülmények között vállalnunk kell történelmünket. Hősök és áldozatok
    A nagykátai megemlékezés napján, 2013. január 13-án a Holokauszt Emlékközpontban emléktábla-avatásra került sor. Erről most többek között azért írok, mert a megemlékezést megnyitó prof. dr. Szita Szabolcs név szerint is említette a nagykátai és a sülysápi tábor parancsnokát, s a honvédelmi miniszter –ki több alkalommal volt a nagykátai, tápióbicskei ünnepségek szónoka- gondolatai azt hiszem, hogy rendkívül időszerűek:
    „Ha nem felejtjük mindazt, amit a nemzet a 20. században átélt, s ha jóakaratú emberként nyitott lélekkel fordulunk a múlthoz, egészen másmilyen életünk lesz – szögezte le Hende Csaba a doni áttörés 70. évfordulója alkalmából rendezett, emléktábla-avatással egybekötött megemlékezésen a budapesti Holokauszt Emlékközpontban.(…) Hende Csaba honvédelmi miniszter beszédében elmondta: mindig voltak Mózes-hitűek a seregben, békében és háborúban egyaránt, és harcoltak a hazáért. Ettől fosztották meg őket a jogfosztás idején. „Mi történt a XX. században az emberiséggel s velünk, magyarokkal ?” – tette fel a kérdést Hende Csaba, majd a történelmi példák nyomán hangsúlyozta: ha meg akarjuk érteni, mi történt, időről időre meg kell gyújtanunk az emlékezés lángját. Emlékeznünk kell, hogy ilyen soha többé ne fordulhasson elő.
    A soá tanulságaként nem tűrhetjük az emberi méltóság csorbítását, szembe kell szállnunk a gyűlölettel, a kirekesztéssel, minden erőnkkel védenünk kell a jogállamot. „A 21. század a mi századunk. Rajtunk múlik, hogy milyen század lesz. Ha nem felejtjük mindazt, amit a nemzet a 20. században átélt, s ha jóakaratú emberként, nyitott lélelekkel fordulunk a múlthoz, egészen másmilyen életünk lesz. Meg kell nyernünk az életet, amit ők nem élhettek le. Erre együtt vagyunk képesek. Tudnunk kell, hogy vannak olyan értékeink, történeteink, emlékeink, amelyek eligazíthatnak bennünket jó és rossz, haza és nemzet dolgában” – fogalmazott…”
                                                                                                 Basa László
    IRODALOM
-    Basa László: Egy olimpiai bajnok sorsa. Tápiómenti 2 hetes, 2008. június 8.
-    Kozák Péter: Petschauer Attila. Nemzeti évfordulóink 2004. Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma.
-    Rákos Imre – Verő Gábor: Munkaszolgálat a Don-kanyarban. Ex Libris Kiadó, 2008.
-    Peterdi – Szepes: Sztárparádé. Sporttörténeti arcképcsarnok. Sportpropaganda
-    Egykor nekik szólt a himnusz. Szombat, 2012. november 7.
-    Petschauer Attila. Decker,s Militaria. (Internet)
-    Petschauer Attila. Sófár. (Internet)
-    Az athéni olimpiától Auschwitzig – zsidók a magyar sportba.  (Internet)
-    Elfogták Angyal László rákosliget iskolaigazgatót. 1946. október. Huszadik Század. (Internet)
-    Basa László: Rejtő Jenő Nagykátáról ment a halálba. tapiokultura.hu online újság, 2013. január 1.
-    Basa László: Hősök és áldozatok. tapiokultura.hu online újság, 2012. január 25.
-    Basa László: Fegyvertelenül álltak az aknamezőn. Tápiómenti 2 hetes, 2009. április 24.
-    Időről időre meg kell gyújtanunk az emlékezés lángját. A Honvédelmi Minisztérium honlapja. (www.honvedelem.hu)

A mártírok emlékezete

    Az emberiség történelmének egyik legszomorúbb, legvérlázítóbb fejezete a második világháború során a náci Németország által szervezett tervszerű népirtás, a holokauszt volt. Napjainkban éppen az új alkotmány preambuluma kapcsán vita folyik arról, hogy Horthy kormányzó Magyarországa mennyiben felelős ezért az égbekiáltó bűnért, mennyiben osztódik a felelősség az országot megszálló németek és a változatlan formában helyén maradt közigazgatás között.
    A kormányzót mentegetni próbáló Jeszenszky Gézával szemben Deák István történész rámutatott arra, hogy Hitler szövetségesei miként hajtották végre területükön a zsidó lakosság deportálását, megsemmisítését. Ebből a tanulmányból –Népszabadság, 2011. június 16- kiderül, hogy a német óhajnak megfelelő politikát éppen Magyarország valósította meg a legkövetkezetesebben, míg a Führer más szövetségesei közül többen egyenesen nemet mondtak arra, hogy saját zsidó polgáraikat gettóba zárják, majd a németek kezére adva koncentrációs táborba szállítsák. Ne feledjük: ami e téren 1944. március 19-ike után történt, az a magyar hatóságok irányításával, a magyar csendőrök brutalitásával valósult meg. Horthy tudta, hogy mi vár azon állampolgáraira, akiket magyar törvények alapján zsúfoltak vagonba, s irányították a szerelvényeket Kassán keresztül egy addig alig ismert galíciai település, Auschwitz zárt rampáira.
    Nagykáta különleges szerepet játszott ebben a szégyenteljes folyamatban. Az ország zsidó lakossága elleni merénylet részeként 1941-42-ben itt jött létre egy munkaszolgálatos bevonulási központ, Muray Lipót közismert brutalitásának és embertelenségének köszönhetően  e „műfajban”  talán a leghírhedtebb ilyen intézmény. 1944. májusában a Gyömrőtől Tápiógyörgyéig terjedő országrész zsidó lakosságát befogadó gettót ugyancsak Nagykátán állították fel. Ma már külön irodalma van a Nagykátán zajlott megaláztatások, Rejtő Jenő és társait a halálba küldő adminisztráció bemutatásának. A történelmi hitelesség megköveteli, hogy kijelentsük: mindkét tábort felsőbb utasítás alapján hozták létre, s azok belső rendjének kialakításába a nagykátai önkormányzatnak nem volt beleszólása.
    Miként viselkedett Nagykáta lakossága az 1940-es évek első felében? Itt már nem hivatkozhatunk törvényekre, utasításokra, itt már az általános emberiesség vizsgázott. A lakosság többsége együttérzéssel, empátiával kezelte az egykori szomszédaira szakadt megpróbáltatást. Simon Imi által írásban megörökített eset általános volt, míg a merészebbek a Sajó doktort bújtató tettekre is vállalkoztak. Az igazsághoz tartozik, hogy voltak Nagykátán a muszosok szenvedésein nyerészkedő keretlegények, a mentességet jó pénzért áruló orvos, s végül –talán a legszégyenteljesebb- a zsidó templomot kifosztó lakosság. Egy fél Pest megye nagyságú terület zsinagógáinak kegytárgyait kellett a nagykátai templomba szállítani, hogy azután 1945 után a szekérrel érkező fosztogató lakosság martalékául váljék.
    Nagykátán a település zsidó vallású lakossága a XX. század első felében 200-300 fő között ingadozott. Az 1860-ban alakult zsidó hitközség 1905-ben épített magának templomot, mely 1944-ig volt hitéletük központja. Aczél Mihály és társai sokat tettek azért, hogy ebből a poros nagyközségből virágzó kisváros váljék. A fejlődés fontos részét képezték Nagykátán a zsidó kereskedők, mesteremberek, gazdálkodók, orvosok és értelmiségiek. Lapozgatva a századforduló hetente megjelenő községi lapjait, abban egy idillikusan szép összkép bontakozik ki. Akkor is volt nálunk antiszemitizmus, de uralkodóvá ez az ordas eszme sohasem tudott válni. A katolikus plébános Kazaly Imre és a zsidó rabbi, Breuer Soma kapcsolata ma is minta lehetne.
    Az egykori Nagykátai járás területén a MAZSIHISZ által koordinált –rabbi által celebrált- zsidó mártír istentiszteleteket Tápiógyörgyén és Nagykátán minden évben egy alkalommal szervezik meg. 2011. június 19-én a nagykátai zsidó temetőben megrendezett emlékezésnek az adott különleges jelentőséget, hogy a napokban fejeződött be a temetőben álló –1950-ben avatott-  mártír emlékoszlop felújítása. Hídvégi Péter és Hídvéginé dr. Adorján Lívia szolnoki lakosok önzetlen anyagi felajánlásának köszönhetően Zemniczky Béla helyi kőfaragó munkája nyomán újult meg az obeliszk.
    Az idei emlékezésnek -eltérően az előző évektől- voltak szép számmal nem zsidó vallású résztvevői is. Szolidaritást jelentő megjelenésük biztosította azt a feltételt, hogy a rabbi el tudja mondani a Kaddist, az ősi zsidó szokás szerinti imát. Persze az is lehet, hogy emlékeztek a „Tápiómenti 2 hetes”ben 2004-ben megjelent sorokra, melyben a város akkori vezetője mondta: „…a jövőben a város és a zsidó közösség együtt tartják a nagykátai holokauszt megemlékezéseket.” Természetesen itt voltak a mártíromságot szenvedett egykori nagykátai gettóban levők leszármazói, rokonai. Ők viszont a természet törvénye alapján egyre fogyatkozó számban látogatják már az István király út és a Jeles utca sarkán álló temetőt.
    Róna Tamás, a Duna-Tisza Közi Zsidó Hitközségek vezető rabbija imájában és példabeszédében idézte fel a sötét vészkorszakot, hittestvérei számára történelmük legszomorúbb időszakát. Amikor a résztvevők egy-egy kavicsot helyeztek az emlékmű talapzatához, ugyancsak a vallási előírás szabályait teljesítették. A jelenlévők szeretettel emlékeztek az 2003-ban elhunyt Sauer Lászlóné szül Schenk Mariska nénire, aki haláláig szervezte a megemlékezéseket, lelke volt a maroknyi nagykátai zsidó közösségnek. Ugyancsak megemlékeztek a közelmúltban elhunyt Ármuth Ferenc  hittestvérükről.
    Bernáth László újságíró régi ismerőse a mártír istentisztelet résztvevőinek. Laci bácsi egyenesen Németországból érkezett, s mint a holokauszt utolsó nagykátai túlélője, megkülönböztetett figyelemben részesült. Az „Időmozaik” c., 2005-ben Nagykátán  bemutatott könyvét –amennyiben lenne rá hatásköröm- legszívesebben kötelező olvasmánynak jelölném minden tizenéves nagykátai diáknak. Laci bácsi is a szolidaritásról beszélt. Elmondása szerint a zsidóknak észre kell venni azok szándékát, akik rokonszenvvel tekintenek népe múltbéli szenvedésére. A „Népszava” vezető újságírója szerint meg kell állítani a korunkban újjáéledő antiszemitizmust, nem szabad kacérkodni, játszadozni olyan ordas eszmékkel melyek 70 éve a világtörténelem legpusztítóbb háborúját robbantották ki.
    Mint helytörténész ebben az évben is szót kaptam. Elmondtam, hogy Nagykáta zsidó történelme ez évben milyen kerek évfordulókat mondhat a magáénak. Az első évszám: 1911. Száz éve, az akkori vásártéren nyílt meg Nagykáta első emeletes iskolája. A település iskolái helyi szinten addig  csupán a négy elemi osztályos képzettséget tudták biztosítani. Aczél Mihály, a helyi önkormányzat zsidó vallású képviselője kezdeményezésére, hathatós segítségével épült fel ez az iskola. Az általa a tervek szerint polgári iskolának helyet adó épületben a helyi vezetők szűklátókörűsége folytán akkor még csak elemi iskolai tanítás indulhatott.
A polgári iskolai képzés végül 1920-ban kezdődött el Nagykátán. A 76 éves férfiú, -Nagykáta közéletének a századfordulótól valóságos motorja- 1944. júliusában éppen a polgári iskola épületéből, -a mai benzinkút helyén állt egykori un. „tornyos iskolából”- az utolsó Nagykátán töltött éjszakája után indult csendőrök kíséretében hittársaival a vasútállomásra. A vasúti szerelvény a monori téglagyárban levő gyűjtőtáborba, majd Miskolc-Kassa útvonalon Auschwiztba szállította a nagykátai gettó 628 lakóját. Acél Mihályt már a megérkezés napján megölték, nevével kezdődik mindkét nagykátai emlékmű mártír névsora.
    A száz éve épült iskolában 70 éve, az 1939 óta ott állomásozó lengyel katonák távozása után 1941-ben létesült az ország egyik leghírhedtebb munkaszolgálatos bevonulási központja. Szomorú, hogy az ország történelmének ezen  fontos helyszínén nem található a fájdalmas eseményekre utaló emlékjel. A Kossuth Lajos Hagyományőrző Csapat nemcsak Rákóczi 1704-es hadiszemléjét, az 1849-es tápióbicskei ütközetet, az iskolában egykoron tanult 56-os mártír Czakó András, a lengyel katonák kétszeri látogatásának emlékét őrzi és gondozza, hanem felvállalta az iskola és a város zsidó vonatkozású történelme kutatását, emlékeinek ápolását. Erről mint a csapat vezetője szóltam, s mintegy bevezetve az általam fontosnak tartott harmadik évfordulót.
    20 éve, 1991-ben született Simon Imre Antal katolikus vallású fiút saját végzetes betegsége sem akadályozta abban, hogy ebben a fentebb idézett emlékápolási folyamatban aktívan részt vegyen. Imi a hagyományőrző csapat tagjaként a közösség által indított mozgalom - „A vásártéri iskola történelemkönyve” – keretében írta meg a „Kereszt és menóra” c. elbeszélését. Ez az írásmű később a diákírók országos fesztiválján szerepelt sikerrel, majd előreláthatólag ősztől már egy antológiában is olvasható lesz. Imi és osztálytársai –Imi édesanyja és az általa vezetett Mátray Gábor Alapítvány aktív segítségével- 2006-ban megfestették az iskola és helyszíne történelmének képes galériáját, melyben helyet kapott a holokauszt, a nagykátai zsidók szomorú sorsának jelképes ábrázolása is. Simon Imi két éve már nincs közöttünk, helytállása azt hiszem, hogy a jövőben számtalan esetben és alkalommal idézhető lesz a példaképet kereső ifjúságunk számára.
    Az élet a legjobb rendező. 2011. június 19-én, vasárnap délután a Duna TV-ben került sugárzásra a Rejtő Jenőnek emléket állító „Volt egyszer egy regényhős, akit P.Howardnak hívtak” c. kisfilm. A műsorban elhangzott: „Rejtő Jenő behívót kapott Nagykátára.” A délelőtti mártír istentisztelet és a délutáni TV-ben sugárzott műsor együtt idézte fel 2011-ben a zsidó mártírok emlékezetét.
                                                                                                           Basa László
Megjelent a tapiokultura.hu online újságban 2011. június 22-én.

„…Fegyvertelenül álltak az aknamezőkön”

Egymást követő három napon három esemény zajlott a holokausztra emlékezve. Az elsőn egy városi gyermekközösség, majd egy nappal később a fővárosban a nemzeti lelkiismeret, s a harmadik napon a Tápiómente egy települése vonta emlékezete körébe a huszadik század súlyos örökségét.
Április 16-a évek óta az első magyarországi gettó létesítése évfordulóján holokauszt emléknap. Ezen a napon a nagykátai Kossuth Lajos Hagyományőrző Csapat –miként tette azt minden évben- az emlékezés, a vallási tolarencia jegyében emlékezett az ártatlanul kivégzettekre. A program helyszíne a zsidó temető volt, melynek közepén az 1950-ben állított obeliszk oldaláról olvashatók az Auschwitzban elpusztított zsidó polgárok –közöttük 2-3 éves gyerekek- nevei. A csapat vezetőjeként arról beszéltem, hogy Nagykáta többszörösen is érintett volt a XX. századi genocídiumban: a munkaszolgálatos bevonulási központ, az 1944-ben létrehozott gettó, a nyár folyamán elpusztított nagykátai zsidó lakossága révén. Elmondtam –s szavaimnak különös nyomatékot adtak a körülöttem levő síremlékek-, hogy Nagykáta sokat köszönhetett az 1800-as évek végén letelepedett zsidó polgárainak, várossá válásáért Aczél Mihály és társai sokat tettek.
A Mátray Gábor iskolában alakult hagyományőrző csapat tagjai a vásártéri iskolát kezdeményező és építését segítő, az Auschwitzban elpusztított Aczél Mihály, illetve az épület falai között létrehozott, a hírhedt Muray Lipót alezredes irányítása alatt működött munkaszolgálatos bevonulási központ révén kezdettől fogva erkölcsi kötelességüknek érezték, hogy számukra ez az „esemény” több legyen mint egy történelmi dátum.
Egy nappal később, április 17-én a Budapest, VII.kerületi Bethlen Gábor téren, a College International területén került sor a II. világháborúban életüket vesztett magyar zsidó munkaszolgálatosok emlékművének katonai tiszteletadással történő avatására. A Magyar Köztársaság Kormányát három miniszter képviselte, de láttunk itt sok országgyűlési képviselőt, a kultúra és a közélet sok jeles alakját.
A Nagykátára behívott, majd onnét a keleti frontra vezényelt Zelk Zoltán költő „Amikor” c. versének elhangzása után Auth Magda, a népszerű rádióbemondó moderátori köszöntőjét hallgattuk meg. Bálint András, -a száz éve született, életét munkaszolgálatosként vesztő- , Radnóti Miklósról elnevezett színház igazgatója verset mondott. Dr. Szekeres Imre honvédelmi miniszter többek között arról beszélt, hogy noha a fegyverviselést ezektől az emberektől megtagadták, őket ma már honvédeknek tekintjük, s jár nekik a katonai tiszteletadás. A Horthy-rendszerben az 1939:II.tc. alapján áldozatok tízezreit követelő közérdekű, majd kisegítő honvédségi munkaszolgálat a holokauszt része, nyilvánosan nem deklarált célja a zsidók és a politikailag megbízhatatlan elemek elpusztítása volt.
Szepesi Györgyöt eddig mindenki legendás sportriporterként ismerte. Ezen az avatáson mint egykori „muszos”, a Munkaszolgálatosok Országos Szövetsége nevében szólalt meg. Nagy hatású beszédében a szörnyűségek mellett szólt azokról is, akik emberek tudtak maradni az embertelenségben. Szenvedélyes hangon utasította vissza a korunkban feléledő antiszemitizmust, s a nála levő dokumentumokat felmutatva idézte fel munkaszolgálatos édesapja halálát.
Horváth Csaba főpolgármester-helyettes a Fővárosi Önkormányzat nevében vette át az emlékművet. Dr. Schweitzer József nyugalmazott országos főrabbi mondott kaddist, majd a kegyelet szimbólumainak elhelyezése történt. Mécsest gyújtott Bernáth László újságíró, a holokauszt utolsó nagykátai túlélője is. A rendezvényt követő fogadáson Dr. Hiller István miniszter mondott pohárköszöntőt.
Az írásból valószínűleg kiderül, hogy az avató ünnepségen jelen volt e sorok írója is. Számomra az eseményen túl megtisztelő volt, hogy személyesen is megismerkedhettem az emlékművet kezdeményező Dr. Zsigmond Anna professzor asszonnyal, ki egy korábbi írásában jelezte, hogy a nagykátai bevonulási központ megjelölése az utókor erkölcsi kötelessége lenne.
2009. április 18-án Sülysápon a munkaszolgálatosok tápiósülyi táborát megjelölő emlékkövet avattak. Horinka László polgármester erről az eseményről az interneten többek között a következőket írta:
„Napjainkban különösen fontossá vált az emberek közötti szolidaritás erősítése. Sok helyütt tapasztaljuk hiányát, éppen ezért tudnunk és éreznünk is kell, hogy összetartozunk….Úgy vélem, a magyarság kollektív emlékezetéből is hiányzik még a deportálások által megnyomorított emberi életek méltó tisztelete….Amikor az idegenből összegyűjtött szenvedő emberekre gondolunk, tudjuk, számukra a szenvedést jelentette az általunk szeretett, kedves település. Ezt az ellentétet szeretnénk feloldani akkor, amikor együttérzéssel gondolva rájuk, emléküket kőbe véssük…”
2009. április 16-án, 17-én, 18-án egy gyermekközösség, egy nemzeti lelkiismeret, egy település közös akarattal tisztelgett a holokauszt és a munkaszolgálatos áldozatok emléke előtt.
Basa László

Egy férfi hiányzott…

Egy férfi hiányzott a tízből június 17-én, vasárnap a nagykátai zsidó temetőben, hogy a rabbi elmondhassa a kádist, az engesztelő imát. Mindez jelezte, hogy évről-évre kevesebben vannak azok közül, akik őrzik és ápolják zsidó vallásukat, emlékeznek a gyökerekre.
Nagykátán 1860-ban alakult meg a zsidó hitközség, 1868-ban pedig a Chevra Kadisa, a temetkezési egylet. A város életében a XX. század első felében meghatározó szerepet játszó vallási közösség alapítói Tápióbicskéről települtek át a járási székhellyé vált Kátára, s ők hozták létre és temetkeztek elsők között az István király úti sírkert árnyas fái alá. A töretlen fejlődés végpontja: 1944. A Nagykátán létesített gettó több mint 600 lakóját hurcolták el Auschwitzba. Ez év áprilisában a Páva utcai Holokauszt Emlékközpont udvarán emlékfal létesült, melyre jeruzsálemi mintára a vészkorszak idején megszűnt hitközségek nevei kerültek. Mementóként ott olvashatjuk Nagykáta nevét is…
Róna Tamás rabbi, a Duna-Tisza Közi Zsidó Hitközségek vezető lelkésze évek óta celebrálja a nagykátai mártír istentiszteleteket. Imája az egykori kátai zsinagógából megmaradt előimádkozó asztal –omed- előtt zajlott. Szemben állt az 1950-ben emelt, az elhunytak neveit tartalmazó obeliszkkel, melynek tövében ott láthattuk az 1905-ben avatott templom homlokzatán ékeskedett, márványba vésett tízparancsolat két kőtábláját.
Dr. Molnár István iskolaigazgató, Tápióbicske nagyközség alpolgármesterének jelenléte több szempontból is szimbolikus volt. Az istentisztelet után elmondott beszédében utalt a bevezetőben is utalt kezdetekre, Nagykáta és Tápióbicske különleges kapcsolatára. A jelenlévők –az ország számos pontjáról jöttek el Budapestttől Szolnokig- örömmel hallották, hogy Tápióbicske, a XIX.század legjelentősebb Tápió menti zsidó közösségének otthont adó település az egykori temető helyén emlékhelyet kíván létesíteni. Nagykáta és Tápióbicske önkormányzatának üdvözletét átadva szólt még arról, hogy a városban az utóbbi években az iskolákban több program keretében emlékeznek a holokausztra, ismerkednek a diákok a zsidó vallás és kultúra sajátosságaival.
Bernát László újságíró, a holokauszt túlélőjeként saját hittársai felé fordulva fogalmazta meg évek óta hangoztatott nézetét, mely szerint „vészhelyzetben ne legyetek jámborok!”. Edit néni Tápiószeléről sírva mondta el, hogy miként dobták édesanyját Ravensbrückben élve a holtak közé.
A 2007. évi mártír istentisztelet végén –melyet a Budapesten élő Fülöp Istvánné szervezett immáron évek óta példásan- a jelenlévők az ősi zsidó szokás szerint egy-egy kavicsot helyeztek el megemlékezésük és tiszteletük jeleként a mártíremlékmű talapzatára. Ezen a napon Tatán, Tatabányán, Salgótarjánban, Győrben és Kiskőrösön volt még a Mazsihisz szervezte hasonló megemlékezés.
Basa László
Megjelent a „Tápiómenti 2 hetes” 2007. június 21-iki számában.

A nagykátai zsidóság története a kezdetektől 1944-ig

Nagykáta történetében a zsidók jelenlétére való legkorábbi utalás 1744-re datálható: „...két judeus:Izsák és Marcus Salamon bazárszerű kis üzletet nyit...”
Nagykáta várossá válása 1743. május 25. Privilégium: évente három alkalommal országos vásár. (összefüggés)
Buda városa 1746-ban kihirdetett rendelete: a zsidók két nap alatt távozzanak falai közül.(letelepedés a Tápió menti településeken)
1784-1841 között a kecskeméti járásban Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegyében a legalacsonyabb a zsidók aránya: soha nem éri el a 2%-ot. Az országgyűlés 1840-ben szüntette meg a szabad letelepedés korlátait.
1825-ben Tápióbicskén a lakosság 15%-a zsidó- itt van a térségben a legtöbb, itt van a központjuk.
A Nagykátán való letelepedés okai:
Megszűnik a türelmi adó.
A Keglevichek szerepének csökkenése.
Járási székhely lesz Nagykáta.
A 328 fős bicskei zsidó közösség a század végére százra, 15%-ról 4%-ra csökken.(1941-ben már csak 38 fő él Bicskén.)
Hivatalosan 1860-ban alakul meg a hitközség, de a kerületi rabbi még Bicskén él, ott történik az anyakönyvezés.
Idézet az anyakönyvből: 1873-ban Nagy-Káta községben 6-an születtek, 3 halálozás és egy házasságkötés történt. A térségben már ekkor Nkátán volt a legnépesebb zsidó közösség.
Lichtenstein Ábrahám Jakab 1868-ban települ át Bicskéről Kátára. Ekkor alakul a Chevra Kadisa –temetkezési egyesület-. A temető bemutatása.
Az első kátai rabbi 1886-ban halt meg.
A második rabbi:Fischer Mór 4 éves működés után 1892-ben egy vasúti szerencsétlenség áldozata lett. 1892-l9o4 között betöltetlen a rabbi állása.
1897-es gazdacímtár: 6 módos gazda között Alstock Gyula 418 holdon, Ösztreicher Jónás 294 holdon gazdálkodott.
Ösztreicher Jónás a hitközség vezetője, rabbi távollétében meghatározó egyénisége.( A kátai kereskedelem legnagyobb része ő és a családja kezében összpontosul, a közélet jeles személyisége, felesége a helyi izraelita nőegylet elnöke, a templomépítés felvetője)
1904-ben Breuer Soma lesz a rabbi. 1880-ban Nagyszöllősön született, lévai tanítóképző, majd a pozsonyi rabbiiskolát. 40 évig,haláláig szolgálta a nagykátai hitközséget. (A kátai zsinagógának tehát 40 éves fennállása alatt mindössze 1 rabbija volt)
Az első ismert zsidó iskolai tanító Patai Ignác, ki 1873-1909 között tanít Kátán. (Sírja a k.temetőben)
1900-ban 262-en tartoztak az izraelita felekezethez.
A századforduló jellemzése: az asszimilációs szakaszban, a kétnyelvű kultúra hatása alatt. (Újságcikk: ne beszéljenek németül.)
A századfordulós zsidó közösség jellemzése:
Kis szám ellenére több területen –kereskedelem, értelmiségi, vállalkozói lét,stb – meghatározó a szerepük.
Kezdeményezőkészség, jó szervezők, tőke, szolidaritás, országos kapcsolatok.
Magasabb életszínvonal.
Nincs Kátán kirekesztés, antiszemitizmus. (Újság: ablakbeverés)
Idézet a pályázatból:
„Amikor egy helyi zsidó közösség úgy dönt, hogy templomot épít, akkor teszi azt abból a megfontolásból is, hogy az adott településen jól érzi magát, ereje és jövőképe magabiztos. Az ideiglenesség, a megtűrtség, netán a kirekesztettség állapota nem tervez hosszú távon , nem épít Istenének hajlékot. Nagykátán a századfordulón a helyi zsidó közösség templomépítő elhatározását az egész helyi társadalom pártolta és támogatta, s joggal érezte úgy, hogy ezzel a tettével nemcsak egy vallási közösség, hanem a kisváros általános gyarapodását is segíti.”
A nagykátai zsidóság a századforduló tájékán a „Nagykátai Hírlap”-ban megjelent írások alapján
Indulás:1899. november l. Hetente történő megjelenés, Kazaly plébános sokáig szerkesztő, tanítók, ügyvédek.
Az első zsidó vonatozású híranyag 19oo. január 21-én:
„A nagykátai izr. Nőegylet e hó folyamán tartott jzgyűlésén előterjesztve és jóváhagyva lett az évi zárszámadás és újraválasztották az egylet tisztikarát, melynek eredménye szerint elnök Össztereicher Jónásné, alelnök Blau Andrásné, pénztárnok Heller Vilmosné, ellenőr Kohn Adolfné és jegyző Patai Ignácz, ugyanezen alkalommal elhatároztatott, hogy az egylet alaptőkéjének gyarapítására február hó 4. és a Casinó helyiségeiben táncmulatság rendeztetik, melyhez a meghívókat az elmúlt hét folyamán már szétküldötte a rendezőség, mely e helyen kéri fel azokat, kik tévedésből meghívót nem kaptak, hogy eziránti igényeikkel a rendezőséghez forduljanak.”
Beszámoló a bálról, a „felülfizetettek” névsora: az egész Monarchia megrajzolható. Első helyen Tápióbicske- utalás a rokoni kapcsolatokra, második Tápiószele. (Itt található a második legnagyobb létszámú hitközség.) A helyi katolikus „előkelőség” részvétele.
A templomépítésre vonatkozó első hír 1901. február 24-én:
„A Nagykátán újonnan építendő izr. Templom alap javára 1901. március 3-án, vasárnap a kasinó helyiség összes termeiben zárkörű táncmulatságot rendez.”
Az egyetlen zsidó vallási jellegű írás az 1901. március 10-i számban:
„Purim ünnepi mulatság. F.hó 5-én, az izraeliták purim ünnepe alkalmából, Össztreicher Jónás úrnál, mintegy 40-en egybegyűlve vidám estét töltöttek. Vacsora után Heller Vilmos úr bűvészeti produkciókkal mulattatta a jelenlévőket.”
190l. június 23-án Kazali főszerkesztő a tárca rovatban a legnagyobb elismerés hangján mutatja be az Alstock testvérek szőlő telepét.
1904-ben Thury Károly nagykátai segédlelkész a község elöljáróságának azt a döntését ostorozza, mely az egyházi iskolák államivá tételét szorgalmazza. „ A község ezzel a vallástalanság, erkölcstelenség posványába süllyed majd, s a katolikus gyerekeket zsidó tanítók nevelik majd a vallástalanságra...” Elutasítás, a káplán elhelyezése, Kazali sem védi meg.
„Rituális kísérlet vádja” – tiszaeszléri vérvád jellegű híradás, bírósági tárgyalás, alaptalan.
Egy alkalommal volt vezércikk a zsidók helyzete, jellemzése.
„..Igaz az, hogy a zsidó „kisbérleten és hagymán kezdi, nagybirtokon és libamáj pástétomon végzi”, de éppen ez a helyes és éppen az a baj, hogy a keresztény ezt a példát nem követi, hanem négyes fogattal kezdi és pisztollyal végzi.
...De tanulhatunk a zsidóktól még a vallásosságban is. Hiába nevetünk hosszúnapokon azokon az üres boltok-és lakásokban rögtönzött imaházakon, van abban valami nagyon komoly és megszívlelendő dolog is, hogy ezen a napon minden zsidó, gazdag és szegény, fiatal és öreg megtartja vallásának szigorú parancsát és képes a helyet, amelyet egy nyomorult, bűzös szobában elfoglal, pénzzel is megfizetni...”
A „Nagykátai Hírlap” 1904. decemberében megszűnt.(templomavatásról így máshonnét a forrást)
Milyen lehetett a templom belső képe?
A meghívón is szereplő homlokzati kép Weisz Lipót 1907-ben Budapesten nyomtatott zöldes árnyalatú felvétele.(Beázási nyomok az épület és a fiatornyok találkozásánál.)
Pályázat:
„A bejárati hármas ajtó közül a középső vezetett az előtérbe, majd azon áthaladva a zsinagógai térbe. A jobboldali ajtón lehetett bejutni a női karzatra vezető lépcsőházba. A baloldali a kamra bejárata, ahol a használaton kívüli tárgyakat, eszközöket őrizték. A karzat jelenlétere utal különben a templom oldalképe is. Az aló ablaksor feltűnő alacsonysága, távolsága a felső ablaksortól az emelvénnyel elválasztott, kettéosztott belső tér kedvezőbb megvilágítását szolgálta.
Az oszlopokkal alátámasztott női karzat csökkenti a belső tér hatását, ugyanakkor a figyelmet mintegy ráirányítja a középen levő tóraolvasó emelvényre és asztalra. Itt történt a tóra olvasása, recitálása. Héber nyelven bima-nak, vagy almenor-nak nevezett emelvényen álló asztal volt a sulhan.
A Jeruzsálem irányába néző központi fal előtt volt találató a tóraszekrény, mely jelképes utalás az ószövetségi frigysátorra. Héber nyelven ezt aron hakodes-nek, szent szekrénynek, illetve aron habrit-nak, a szövetség ládájának nevezik ma is minden olyan templomban, hol ezen fontos liturgikus berendezési tárgyak eredeti céljukat betölthetik.
Nagykátán is a templom keleti falán állt ez a tóraszekrény, a mizrah. A tóraszekrény díszesen faragott fa ornamentikájára több szemtanú emlékezett. Két oldalt a rabbi és az előimdkozó asztala, illetve széke, az omed volt található.
A tóraszekrény előtt lógott a mennyezetről a gondviselést jelképező örökmécses, a nér tomid, melynek meggyújtása a templom avatásának napján, 1905. szeptember 27-én történt.”
A templom avatása
Az avatás napja: jelkép. Hahn István:”Zsidó ünnepek és népszokások” c. könyvéből következtetés.
A zsidók három zarándokünnepe közül az őszi, a Szukkot a legfontosabb esemény. A zsidók 40 éves bolyongás után térnek vissza őseik földjére – öröm, hálaadás ünnepe.
A Szukkot ünnepkörén belül a Szimchat Tóra, Mózes könyvének tisztelete a zsidók egyik mélyen vallásos tartalommal bíró örömünnepe. Nagykátán a Tóra új otthont kapott, beköltözése az új templomba a hagyományos ünnepeket még emelkedettebbé tette.
Egyetlen híradás az „Egyenlőség” 1905. október 8-i számában:
„A nagykátai uj zsidó templom szept. 27-én került felavatásra. Az ünnepi istentisztelet, melyre a 32. ezer koronába került templomot zsúfolásig megtöltötte a díszes és előkelő közönség, délután három órakor vette kezdetét. Jelen voltak a hatóságok, a járási és városi tisztviselők teljes számban – Dezsőffy Emil főszolgabíró vezetése alatt, a vasút és adóhivatal hivatalnokai, az ipartestület és a kaszinó testületileg, a tanítótestület stb. továbbá a kerület és a környékbeli zsidó hitközségek képviselői...Mindvégig jelen volt még Keglevich Gábor gróf főrendiházi tag is...”
A „mátovú”-t a jászberényi főkántor és kórusa énekelte el. „Mátovu óholecho” – avagy „Mily szépek a te sátraid, Jákob, a te lakhelyed Izrael”. A zsidó vallású emberek így köszöntik belépésük alkalmával a zsinagógát. A jászberényi jelenlét fontos eleme: Büchler Áron kerületi főrabbi megjelenése. (1839-1914) Ő építette fel a berényi zsinagógát.
A cikk említi „...Breuer Soma kerületi főrabbi tartotta meg az emelkedett szellemű felavató beszédet, melynek befejezéséül fohászt mondott a hazért, hogy súlyos válságából ősi alkotmányának megcsorbulása nélkül kerüljön ki ...”
Mire utal: A kormánypárt 1867 óta nem szenvedett választási vereséget, mely 1904 utolsó hónapjaitól alapjaiban rendíti meg a dualista államalakulatot. „Darabont kormány”, katonai megoldás fontolgatása, hatalmas tüntetések, 19o5. szeptember 15-én „vörös péntek” Budapesten.
A nér tomid, az örökmécses meggyújtását Landesberg Lipót szeghalmi főrabbi végezte, ezzel életet lehelt az épületbe, a kövekből bész hakneszesz, a gyülekezet háza lett.
A nagykátai zsidó hitközség élete és a templom sorsa 1905-től napjainkig
I.világháború: 40 résztvevő, 3 hősi halott.1941-ben megjelent ”Magyar hadviselt zsidók aranyalbuma” 12. oldalán név szerint:
Nagy Gyula, Földes Pál, Sebestyén Ferenc, Dr. Schreiber Izsó, Schwartz Vilmos, Székely Imre, Lévai Emil.
Az 1920-ban megjelent Zsidó lexikonból:
„Békésen fejlődő kongresszusi hitközség nagyon megszenvedte a forradalmi időket. A csőcselék nem csak a hitközségi tagok és a rabbi házát, de a templomot is feldúlta és kifosztotta...”
1920-ban Spitzer Aladár a hitközség elnöke.(takaréksz.)
1920-ban a legmagasabb a zsidók aránya: 276 fő.
Nagykátai anyakönyvi kerület 600 izraelita vallásút tömörít: Tápióbicske, Tápiószentmárton, Tápióság, Pánd, Tápiószecső, Kóka, Tóalmás, Szentlőrinckáta, Szentmártonkáta.
Aczél Mihály.
194l. november: a nagykátai székhelyű 101. Honvéd Kiegészítő Parancsnokság élén Muray-Metz Lipót alezredes. 1942. májusától a 17-65. év közöttiek behívása.
1944. májusában 600 zsidó telepítése a nagykátai gettóba.
200 nagykátai zsidóból 154-en Auschwitzben, 6-an Mauthausenben, Bergen-Belsenben l fő pusztult el.
Emlékmű 1950-ben a temetőben.
1949-ben a JOINT – Zsidó Világkongresszus szerint Nagykátán 33 zsidó él. A hitközség vezetője Bernáth Arnold. 1950-ben szórvány, a Budapesti Községkerülethez csatolják. 1952-ben eladják a templomot.
1993-ban a II.világháborús emlékmű avatása, a talapzatán a a zsidó mártírok nevei. Kátai Szilveszter kutatásai.
2004-ben a holokauszt 6o. évfordulóján városi megemlékezés. A csapat 2000 óta kutatja Nagykáta és a Tápió mente zsidó történelmét.
Basa László


Előadás vázlat a nagykátai zsinagóga építése 100. évfordulója alkalmából tartott előadásra. (Bartók Béla Művelődési Központ 2005. szeptember 15.)

A holokauszt nagykátai áldozatai
Aczél Mihály 76 éves
Özv. Almási Ferencné kora ismeretlen
Dr. Arató Sándor kora ismeretlen
Dr. Arató Sándorné kora ismeretlen
Ármuth Imre 49 éves
Ármuth István 29 éves
Ármuth Márkusz 76 éves
Ármuth Márkuszné 71 éves
Balogh Árminné kora ismeretlen
Barna Sándorné 56 éves
Bernáth Ármin 73 éves
Bernáth Árminné 72 éves
Bernáth Márton 30 éves
Bernáth Mór 40 éves
Bernáth Sámuel 48 éves
Bernáth Simon 36 éves
Bigler Pál 48 éves
Blau Imre 56 éves
Blau Malvin 62 éves
özvegy Bleyer Jenőné 55 éves
Bodánszky Adolfné 55 éves
Bodánszky Adolf 62 éves
Braun György 11 éves
Braun Gyula 51 éves
Braun Gyuláné 40 éves


Braun Ilona 50 éves
Braun Imre 8 éves
Braun István 52 éves
Braun Istvánné 41 éves
Braun István 16 éves
Braun Jenő 54 éves
Braun Jenőné 46 éves
Braun Jenő 16 éves
Braun Magda Edit 24 éves
Braun Miksáné 79 éves
Braun Zoltán 48 éves
Braun Zoltánné 44 éves
Breier Soma 65 éves
Breier Sománé 65 éves
Dr. Ehrlich Alajos 68 éves
Dr. Ehlich Alajosné 59 éves
Erdélyi Ödönné 53 éves
Erdős Károly 55 éves
Erdős Károlyné 57 éves
Erdős István 26 éves
Özv. Freuermann Mórné 62 éves
Fischer József 63 éves
Fischer Józsefné 63 éves
Fischer Márta 31 éves
Flamm Emilné 47 éves



Frank László 40 éves
Özv. Fürth Miksáné 70 éves
Goldberger Rezső 48 éves
Goldberger Rezsőné 46 éves
Grünfeld Simonné 52 éves
Özv. dr. Hajdú Béláné 72 éves
Dr. Hajdú László 44 éves
Hajdu Marcell 46 éves
Halász Béláné 79 éves
Halmos Jánosné 60 éves
Dr. Halmos Pál 48 éves
Heisler Tiborné 29 éves
Heisler Zsuzsika 5 éves
Hirschl Imre 10 éves
Hirschl Sándor 8 éves
Hirschl Rózsa 6 éves
Horner Ernő 59 éves
Horovitz Józsefné 31 éves
Horovitz Judit 6 éves
Horváth Imre 62 éves
Horváth Imréné 55 éves
Horváth Irén 26 éves
Horváth Lajos 52 éves
Özv.dr. Imre Mórné 48 éves
Kandel Katalin 24 éves


Kandel László 53 éves
Kandel Lászlóné 51 éves
Kohn Andor 55 éves
Kohn Andorné 48 éves
Korn Miksa 78 éves
Korn Jenő 53 éves
Dr. Kovács Andor 64 éves
Dr. Kovács Andorné 50 éves
Özv. Kovács Arnoldné 62 éves
Kovács Lajos 40 éves
Kovács Lajosné 37 éves
Kovács Sándor 8 éves
Lőbl Jenő 57 éves
Lőbl Jenőné 59 éves
Lőbl Magdolna 32 éves
Lőwinger Rezső 36 éves
Luczáti József 52 éves
Luczáti Józsefné 50 éves
Martin Endre 38 éves
Martin Endréné 35 éves
Martin Imre 9 éves
Martin Marika 7 éves
Nagy Gyula 53 éves
Nagy Gyuláné 50 éves
Nagy Ágnes 25 éves



Neumann Bernát 93 éves
Dr. Oberlander Sándorné 58 éves
Pottok Ernő 57 éves
Pottok Ernőné 58 éves
Pottok Ilona 24 éves
Preisz Antal 79 éves
Preisz Antalné 75 éves
Preisz Edit 8 éves
Preisz Edit 3 éves
Preisz Istvánné 33 éves
Preisz Katalin 21 éves
Preisz László 17 éves
Preisz Miklós 53 éves
Preisz Miklósné 41 éves
Preisz Pál 41 éves
Preisz Sámuel 83 éves
Preisz Sámuelné 78 éves
Preisz Sándor 72 éves
Rauschnitz Antal 73 éves
Rauschnitz Antalné 74 éves
Reisinger Mária 63 éves
Rosenblüth Henrik 70 éves
Rosenblüth József 40 éves
Rosenblüth Józsefné 38 éves
Rosenblüth Béla 36 éves


Rosenthal Imre 52 éves
Sági Ferenc 50 éves
Sági Ferencné 48 éves
Dr. Sajó Sándorné 33 éves
Sajó Veronika Klára 8 éves
Schenk László 59 ées
Schenk Lászlóné 63 éves
Schenk György 23 éves
Dr. Schreiber Izsák 51 éves
Dr. Schreiber Izsákné 50 éves
Scwartz Dezső 53 éves
Schwartz Ilona 52 éves
Schwartz Gyula 51 éves
Schwartz Szerén 50 éves
Simonyi Simon 65 éves
Simonyi Simonné 55 éves
Simonyi István 28 éves
Simonyi Istvánné 26 éves
Sebestyén Ferenc 53 éves
Sebestyén Ferencné 50 éves
Sebestyén Éva 26 éves
Einhorn Károly 42 éves
Spitzer Fülöp 81 éves
Spitzer Kálmán 76 éves
Spitzer Kálmánné 76 éves


Spitzer Gyula 47 éves
Spitzer Gyuláné 41 éves
Einkorn Károlyné 45 éves
Spitzer Lajosné 32 éves
Spitzer Éva 17 éves
Spitzer Endre 16 éves
Gróf József 30 éves
Strasser Adolfné 66 éves
Strasser Adolf 68 éves
Strasser Zsuzsanna 28 éves
Strasser Andrásné 28 éves
Strasser Imre Péter 7 éves
Özv. Stern Izidorné 65 éves
Sterzfinger Henrik 67 éves
Sterzfinger Henrikné 64 éves
Székely Ernő 55 éves
Székely Ernőné 55 éves
Székely Illés 28 éves
Székely Imre 62 éves
Székely Imréné 52 éves
Dr. Székely István 28 éves
Dr. Székely Istvánné
Szemere István 25 éves
Szemes László 35 éves
Szemes Lászlóné 33 éves


Szemes Editke 7 éves
Szőke Erzsébet 40 éves
Szőke istván 46 éves
Szőke Józsefné 40 éves
Szőke Miklós 44 éves
Szőke Sándor 49 éves
Szőke Sándorné 50 éves
Dr. Török Ignác 62 éves
Tusák István 67 éves
Tusák Istvánné 57 éves
Tusák Margit 37 éves
Tusák László 28 éves
Tusák Pál 22 éves
Vajda József 31 éves
Vajda Józsefné 27 éves
Özv.Weisz Istvánné 55 éves
Weisz Mária 24 éves
Weisz Júlia 22 éve

A gyerekek a holokauszt nagykátai áldozataira
emlékeztek


2008. április 16-a immáron nyolc éve a holokauszt magyar áldozatainak emléknapja. Az első magyar gettó létesítésének évfordulóján azokra a honfitársainkra emlékeztünk, akiket a nácizmusnak a magyarokra erőltetett embertelen politikája nevében 64 évvel ezelőtt előbb megfosztottak jogaiktól, elvették vagyonukat, emberi mivoltukban megaláztak, s végül nagyipari módszerekkel pusztítottak el. Soha ne feledjük, hogy az országot megszálló német erők mindezt magyar állampolgárok segítségével, közreműködésével követték el. 600 ezerre tehető az áldozatok száma.
A Mátray iskolában működő Kossuth Lajos Hagyományőrző csapat az együttérzés és a hely érintettsége kapcsán közel tíz éve foglalkozik Nagykáta zsidó vonatkozású történelmének kutatásával és a városi szintű emlékápolás hagyományainak megteremtésével. A gyermekközösség ebben az évben a holokauszt nagykátai emlékhelyeit végigjárva egy emléksétával kívánt emlékezni az embertelen időkre. Mindenki 3 szál virágot hozott magával, mely egy-egy helyszínen a kegyeletet kívánta kifejezni.
Az 1911-ben épült vásártéri iskolában az 1940-es években nemigen volt tanítás. 1942-től ebben az épületben működött az ország egyik legjelentősebb munkaszolgálatos bevonulási központja. Jelentőségét az mutatja, hogy ide a budapesti zsidókat vezényelték „kiképzésre”, majd a hadsereg igényeinek megfelelően indultak a transzportok a keleti frontra. E tábor „vendége” volt többek között Örkény István és Rejtő Jenő írók, Petschauer Attila olimpiai bajnok, Tom Lantos, a később világhírűvé vált politikus, egyszóval az akkori zsidó társadalom sok-sok kiválósága. Erről beszéltem a gyerekeknek az iskola homlokzata előtt állva. Segítségül hívtam Kertész Endrét, aki az „Áldozatok és túlélők” c. 1995-ben megjelent könyve első fejezetének a „Nagykátán” címet adta. Az első szál virágok a keleti fronton elpusztult munkaszolgálatosok tiszteletére kerültek az épület előtt a földre.
Végigmentünk a Damjanich utcán ,mely a mai Ady Endre utcával együtt 1944. májusától a megye egyik legnagyobb gettójának adott helyett. Több mint 600 z

Képgaléria





Ingyenes honlapkészítő
Profi, üzleti honlapkészítő
Hirdetés   10
Végre értem amit angolul mondanak nekem, és megértik amit mondok.

KÖSZÖNÖM NOÉMI!